A KOKAS KLÁRA KOMPLEX MŰVÉSZETI PROGRAMRÓL

„Zendítsd meg a testedet, a lélek vele zendül. A zengés a Mindenségé.” (Kokas Klára)

Kokas Klára, aki zenepedagógus és zenepszichológus is volt egyben, a zenepedagógia új útját taposta ki az elmúlt évtizedekben. Beépítette a szabad mozgást a Kodályi énekpedagógiába. Kodály a Zeneakadémián a tanára volt, majd iránytűje lett. Kodály már ebben az időben felhívta a figyelmet a zenei oktatás korszerűtlenségére és „Visszatekintés” című pedagógiai művét így dedikálta: „Kokas Klárának, előretekintésül.”

Életpályáját ez a bíztatás vezérelte. Mert újat gondolni, tenni. A Kodályi gyökerekből táplálkozva rájött, hogy a zene ihlette improvizatív mozgások a gyerekek személyiségének kibontakoztatásához vezetnek, érzelmeik kifejezőivé válnak. Rájött, hogy sokkal erősebb a zenei élmény, ha a gyerekek mozgásukkal kísérik, ők fedezik fel. kokas Klára a zenével, s a zenében a gyermekek gazdag fantáziájának megszólításával belső mozgásképek kialakítását segíti elő, melyek először képzeletben, majd a valóságban is megelevenednek. A gyerekek még igazi, spontán örömmel reagálnak a zenére. Később sem szóban adnak számot zenei élményeikről, hanem mozdulataikkal. Sajnos zenei nevelésünk felhasználatlanul hagyja ezt a spontán mozgást, pedig a zene lényegéhez ez viszi közel őket.

„A mi gyermekeink nem színpadra készülnek, és mégis táncolnak Handel contertohoz, Bach kantátához, Mozart versenyművekhez, amelynek hagyományaink szerint ülő közönsége van, mozdulata nincs. A zenét élik át a meguk mozdulataival. Ahogy a testük átveszi a zene rezdüléseit, spontán mozdulataik születnek. ” (Kokas Klára)

A VARÁZSZENE ÓRÁK FELÉPÍTÉSE

„A zene felemeli a kezeimet, s játszik velük” (Orsi)

Átváltozás

Foglalkozásainkon egymásba kapcsolódó folyamként követi egymást az éneklés, körjáték, megjelenítés, zenehallgatás, mozgás-tánc, átváltozás, mesélés, festés. Mindig körben énekelt népdallal, körjátékkal indítunk. A dalok éneklése közben a gyerekekben létrejön egy belső kép. történet, ezt jelenítik meg körjátékaik közben: ” átváltoztatják”. A közös ének, rögtönzés közel hozza a gyerekeket egymáshoz átváltozásaik elvarázsolják őket képzeletük világába. Az így előkészített légkörben kapják a gondosan kiválasztott zenét, melynek a legfőbb ismérve, hogy „lélek legyen benne”.

Elcsöndesedés, zenehallgatás

Elhalkulunk, összebújunk, mint egy „fészekalja”. Teljes figyelemmel várják a tiszta zenét. Lehet Mozart, Bach, Vivaldi, Haydn vagy népzene. A gyerekek egyaránt nyitottak mindenre. De az már a mi felelőségünk, hogy mit adunk nekik „táplálékul”. Ha tiszta, nagy zenékkel találkoznak, áhitatot, szenvedélyt, feszültséget, feloldást élnek át. Ezek a „katarzist hozó” kis kerek zenei kompozíciók 2-3 percesek, melyek önmagukban is érzékelhető teljes szerkezettel rendelkeznek. Ezeket a zenei részleteket hússzor is meghallgatjuk az óra során, így minden ismétlésnél mélyül az élmény.

Zene ihlette tánc-iimprovizálás

Az első meghallgatás után eltáncolják történeteiket kisebb csoportokban, vagy szólóban. Ámulatomra már néhány alkalom után kiscsoportokba álltak össze, s hárman- négyen egész kis történetet rögtönöztek mozdulataikkal. Előtte szavakkal nem kommunikálhattak.

Zene a híd, ami összeköt

A sok közös táncot szóló tánc is felválthatja. Van, aki egyedül szeretné bemutatni a táncát. Meglepetésemre a legcsöndesebb gyerekek ezek. A tánc után lehetőségük van elmesélni élményeiket, s ezek az eljátszott történetek segítenek mind az örömteli, mind a fájdalmas élményeik megosztásában. Közben szókincsük gyarapodik, mélyül; „megfogalmazódik a varázs”.

„Festés közben csukott szemmel is érzem a zenét” (Hanna)

Mese után a zenére festenek is a gyerekek. A előre előkészített festékeinkkel a színek- formák nyelvén is tovább él a zene, a dallam. A nagymozgást átveszi a kéz- Az ábrázolással a szóban elmondhatatlan érzelmeket, gondolatokat jeleníti meg. A zenei részlet sokadszorra csendül fel, ők átszellemülten festenek. Nyugalom és béke ül a festés közben az arcukon. Ecsetjüket sokszor a zene lüktetésére mozgatják.A színekkel-formákkal való játék nagy öröm számukra. A zene által keltett élmények, érzelmek sokszor egy hagulatban , színfoltban, máskor figurálisan jelennek meg. Szívesen mesélnek festményeikről.

Gyertyafényes búcsúének

Végül Körbeülünk, s gyertyafényben, egymás kezét fogva, szép énekszóval búcsúzunk egymástól. Hangszereimet szívesen előveszem ilyenkor is.

TAPASZTALATAIM

„Nem művészeket akarunk képezni az iskolában, óvodában, hanem a művészetek közelében és közegében akarjuk nevelni a gyerekeket, hogy harmónikusan fejlődjenek.” (Kodály Zoltán)

– Alkotó, teremtő folyamatot élnek át
– Énekelni, körjátékozni nagyon megszeretnek
– Képzeletük szárnyakat kap, hisz végig belső, intenzív képeket hoznak létre
– Beszédkészségük, szóbeli kifejezőképességük rengeteget fejlődik, hisz saját eltáncolt, lefestett történeteiket el akarják mesélni
– Érzelni életük gazdagodik, érzelmeiket ki merik mutatni, sokszor „kibeszélik” félelmeiket, örömeiket is
– Mozgásuk is fejlődik mozgásfantáziájuk segítségével. Fejlődik testsémájuk, nagymozgásaik, ritmusérzékük.
– Közösségi érzésük is fejlődik, hiszen a közös tánc, mesélés során megtanulnak egymásra figyelni, s „együttműködni”
– Festés, ábrázolás során a hangzó élmény átmegy vizuális élmánybe. A zenére végzett nagymozgások fejlesztő hatással vannak az ábrázolásra is.
– Totális zenei élmény jön létre, mesterművekkel való találkozás során
– Örömteli, gazdag, szeretetteljes együttlétet élnek át táncban, mesében, alkotásban
– Baráti kapcsolatok gyökereznek a közös táncok élményéből. A gyökerek így mélyre nyúlnak, és a hallási-mozgási-nyelvi-képi önkifejezés gyökerei egymásba kapaszkodva küldik a szellemi táplálékot a fejlődő gyermek számára.